ModelAutoWorld

Ezt az autót a Ford Motor Company megbízásából a Powco ltd - azaz a Tajvan Powco kft - készítette. Teljesen hivatalosan, jog tiszta engedéllyel! Ez a cég elég széles körben gyárt és forgalmaz termékeket, a mikrochiptől a játék és oktatójátékokig. A székhelyük egyértelműen Taiwanban van a Tapei torony 15.-ik emeletén. Akinek nem tiszta név alapján annak itt a fotó is:

 Na, hát innen indul a kis Transitunk története. Igazából ezek a játékautók - mert van más típus is - promóciós célokra készültek. Igen jól olvassátok, játéknak titulálom, mert műanyag. 1:18as méretű, bár ezt többen kétségbe vonták és hallottam olyat is, hogy 1:16os, de itt a képi bizonyítéka a méretarányának.

A 2008as modellfrissítés utáni Transitot mintázták meg a Tajvaniak. És mivel ez egy hiánypótló darab, így egyáltalán nem érdekel az, hogy műanyag.De szerintem akik kedvelik a típust  azok sem panaszkodnak. És biztos sokan vannak, mert alig találni eladó darabot belőle. Ha még is akkor olyan 20euró körüli vételárral kell számolnunk, plusz posta költség ami úgy összesen 12ezer forintra jön ki, ha csak ezt hozatjuk be.  A többi típus sem olyan rossz, de ezt majd a poszt végén egy képcsokorba megmutatom nektek. Most jöjjön az áruszállítók királya a maga valójában.

Az én darabom már átesett egy kis házi igazításon az előző tulaj keze által. Került rá néhány típusfelirat, amit majd ha megtalálom a legjobb módszert el is távolítom és kicsit szebben megoldom.

Jól hozza az eredeti doboz formát.

A két első ajtó nyitható, semmi más. Műanyag játékhoz képest jó ez így.

Elfelejtettem kimosni fotózás előtt, de a port leszámítva egész jó a fülke. Na és éppen az a nagy előnye ennek a 'modelljátékautónak', hogy lelkiismeret furdalás nélkül ki lehet mosni vagy éppen a kádba meríthető.

Ilyen a kerék. A gumi elég kemény, szinte már majdnem műanyag, de nem az. A kerekek nem kormányozhatóak.

Kapott egy kis törődést az első és a hátsó világítás is.Na nincs eltúlozva, de szerintem elfogadható.

 Műanyag meg játék meg minden, de szerintem nem érdemes kihagyni a gyűjteményből ezt sem.

És akkor most ahogy ígértem, jöjjenek a Powco jelenleg elérhető autói.

 Ezekből egy két darabbal már találkozhattunk játékboltokban.

 Az olaszok 1987 Július 30án adták be a Techno Giodi név jogvédelme iránti kérelmet az USA-ban, mint modellautó gyártó cég. Igazán sok modellt nem találtam tőlük csak egy Mercedes 280sl-t és ezt a Ferrarit. persze ez nem azt jelenti, hogy nincs más, maximum csak nehéz rátalálni. Mondjuk én a 25évnyi gyűjtési időszakom alatt most találkoztam először ezzel a márkával. Mikor hozzám került (kb 2 hónapja) nem is nagyon tudtam hová tegyem a számomra ismeretlen eredetű modellt. Szép dobozban egy szép autó, de pl kivenni is csak tegnap vitt rá az inger. Ez idő alatt egyszer már majdnem túl is adtam rajta, de a kicsomagolás után úgy gondolom, hogy jól tettem, hogy csak majdnem.

Nagyon kis finom modell. Érdekes érzést nyújt.

Mindene nyitható. A csomagtartó jobban is felnyílik, de ezt csak most, fotózás után mertem feljebb feszíteni, mert eléggé nehezen működött. De láttam egy pirosról fotót és ott teljesen nyitva van, így bátorkodtam nekifeszülni. Jelentem nem tört el!

Megmondom őszintén, higy eléggé Buragos érzést ad a belső, de mivel ez is olasz így lehet nem is tévedek nagyot. Ettől függetlenül igen kulturált a beltér.

Szép az embléma, az oldal lámpák és az irányjelző is, de úgy az egész rendben van.

Ez hátul sincs másképpen. Erős karaktert kölcsönöz a négy kipufogó cső. A lámpái kezdetlegesek, de ahhoz képest szépen kivitelezettek. A króm részek is hibátlanok.

A kerekekre csak azt tudom mondani, hogy nagyon, nagyon szépek! Az elsők természetesen kormányozhatóak és a futómű szintén olyan Buragos félkemény, csendben gurulós.

A légbeömlő rácsa is igényesen van kidolgozva, szépen krómozva.

Az olasz pingpong asztal.

Az aljra is jutott látni való. Viszont a kormányösszekötő annyira puha anyagból van, hogy simán tud magától is kétfelé állni az első kerék, mint látjátok. Először azt hitem, hogy eltört, de nem, szimplán puha műanyag.

Az ablaktörlő lapátok különösen tetszenek, mert nem olyan bumfurdi, odahányt valami, hanem szép vékony, jól megformált darabok.

A már említett hátsólámpa.

A felirat csak egy matrica, akárcsak a rendszám.

Ilyen az ajtóbetét.Egyszerű.

A motortér tető belsejére is kaptunk borítást. Szerintem ötletes, még ha csak egy darab műanyag is.

A motor nem egy agyon bonyolított valami, de így is jól illik az autó többi részletéhez. Na ezért mondtam, hogy fura érzést generál a modell, olyan Buragos, de valahogy mégsem.

A mai poszt kicsit rendhagyó formátumú lesz, mert egy összehasonlítás kerül terítékre. Egy nagyon impozáns darab, a Lamborghini Reventón az alany, két gyártótól 1:18-as méretben. Az egyik a Burago szülöttje, a másik pedig a Mondo Motors asztaláról került ki a forgalomba. A fotók sorrendje minden részletnél ugyan úgy lesz, hogy könnyebben követhető legyen a dolog. 1: Burago- 2: Mondo Motors és 3: az eredeti, hogy legyen mihez hasonlítani.

Elsőként így mutatnám be a két modellt, mert annak ellenére, hogy mindkettő 1:18as, mégis teljesen más a méretük, ami ezen a képen is nagyon jól észrevehető! Súlyban is van különbség, mert a Burago modellje nehezebb. De nézzük át tüzetesebben őket.

Igen szembetűnő a két modell fényezése közt is a különbség. A Burago teljesen matt míg a MM inkább selyemfényű.

 Az elej nagyjából mindkettőnek megfelelő. A Buragonak a kasztni anyagából alakították ki a legalsó légterelő lemezt, míg a MM-nál a műanyag aljából oldották meg.

A kerekek tekintetében a féktárcsa és a gumi perem vastagsága ami eltér. A gumi talán a MM-on jobban sikerült. Amit viszont csak a fotózás közben vettem csak észre az az, hogy a Buragoról sajnos hiányzik a féknyereg. nem is igazán értem ezt hogy hagyhatták ki egy ilyen autónál ahol ennyire látható esetünkben a hiánya!

A tankolónyílást igazából egyik gyártó se nagyon találta el.

A motor mindkét modellnél elég szép, de jól látható, hogy a Mondo Motors közelebb jár a valósághoz, legalábbis ami a motor körüli térkidolgozást illeti.

Formailag talán a Burago jobb, de nehéz eldönteni.

A tükör a Buragón hitelesebb, bár első látásra nem úgy tűnt.

A Buragonál a bal oldali fényszóróban pont van egy kis gyári hiba, de szerintem mindkettőnél megfelelő darabok  a lámpatestek.

A Mondo Motors lámpája kicsit sötétebb, viszont élethűbb.

Igazán szembeötlő különbség, hogy a Buragonak nincs, míg a Mondo Motorsnak van oldalablaka.

A belső tekintetében a Burago áll nyerésre, de ezt sem túl könnyű megítélni, mert mind kettőben van olyan részlet ami nem túl jól sikerült.

És amit nem értettem a Mondo Motorsnál, már az Estoque.nál sem, hogy miért nem nyitható az eleje? Lehet, hogy azért mert kaptunk oldalablakot? Szívesen lemondanék az ablakról egy nyitható csomagtérért. Úgy gondoltam nem lesz olyan nehéz ítéletet hozni a két modell esetében, de nem így van, mert mindkettőnek vannak bőven pozitív és negatív részletei. És az a vicc, hogy hogy mindkettőnél más más. Esetleg még a futóművet érdemes megemlíteni. A Burago a tőlük megszokott félkemény csendesen guruló futóművel rendelkezik, a Mondo Motors pedig egy zörgősebb teljesen keménnyel. Mindkettő első kereke kormányozható természetesen. Végül arra jutottam, hogy mindkét modell nagyon tetszik és megmaradnak egymás mellett a polcon.  Ti melyiket választanátok?

 A legutóbbi posztban említettem a Welly prémium márkáját a GTAutos-t és arra gondoltam bemutatok nektek egyet itthonról, mert sokaknak gőze sincs erről a kiadásról. Pedig ha tudnátok mit hagytok ki (még) ...

Már a csomagolása is igen impozáns. Azt az érzést kelti, hogy ebben a dobozban valami szép és jó modell rejtőzik. És miután lefetjük a dobozt a kocsi körül jön az a bizonyos "wáááá" érzés!

És aztán folytatódik a "wááá"... gyönyörű forma és szín és már itt sejtetni engedi a többi részlet finomságát.

 Csak annyit tudok kinyögni, hogy igazán dögös!

Természetesen mindene nyílik és nagyon igényesen és profin. Eléggé oda tette magát a Welly!

A motortér is nagyon szépre sikerült, tipikus szervizbe cserélünk levegőt is formátum.

A csomagtartó tele van kárpitozva, még a fedél belsejére is jutott.

Ha bekukkantunk a beltérbe és elakad a szavunk az normális reakció, mert nagyon ott van! Még hátul is! Jó minőségű anyagokból nagyon szépen kivitelezve.

 Miután feleszmélünk jöhet a következő meglepetés csak, hogy ne essünk ki a ritmusból.

A két első ülés állítható, előre hátra. A két képen láthatjuk a különbséget.

Nagyon ötletes kis részlet ami azért nagyot dob a modell megítélésén. És akkor itt még nincs vége.

A napfénytető árnyékolója ki-be húzható! Finoman siklik a helyén, nem lötyög, nem zörög!

Perfekt!

A felnik is nagyon szépek.

Az alján is van mit nézegetni.

A lámpák is nagyon igényesen vannak kidolgozva, bár ezzel már a mezei Welly modellek is büszkélkedhetnek.

Összegezve a tényeket, bárkinek bátran ajánlom a GTAutos modelljeit. A kb 13ezer forintos vételárért nagyon szép modellt kapunk cserébe!

A márka minden autóimádó számára ismerős darab, de valószínű mindenki hallotta már a Porsche nevét jártában, keltében. Én most egy igen erőteljesen felfelé törekvő modellautó gyártó, a Welly GT3-asát mutatnám, be, mert bőven megérdemli! Annyit tennék még hozzá előljáróban hogy amióta  a GTAutos modellosztályt piacra dobta a Welly, azóta érdemes odafigyelni a "hétköznapi" modelljeire is, mert nagyon ízlésesen és étvágygerjesztően tárja elénk kis kedvenceinket a gyártó! Ezen az oldalon megnézhettek egy Minichamps és egy GT Autos SLS AMG összehasonlítását. És akkor nézzük CUP-ot.

Az autó formavilága 100%-osan hozza az eredetiét.Igazán bizalom gerjesztő és jó kezdet.

Jól illeszkednek a lámpák és a csomagtértető is. Ha pedig felpattintjuk a fedelet akkor sincs okunk siránkozni.

Nem is rossz egy Wellytől, nem igaz?

A kerekek is nagyon szépre sikeredtek!

Itt csak egy apróság hiányzik a szememnek, mégpedig egy kis fekete festék a kipufogó csövekből. Ezenkívül nagyon ott van ebből a szemszögből is!

Lámpatest pipa.

Személy szerint ezzel a részlettel is meg vagyok elégedve.

Itt is van mit nézni, nem spórolták le a részleteket.

Hmmm, finom!

A belső térre se lehet sok panaszunk.Oké, hogy ne egy AutoArt, de azért szép. Itt meg is jegyezném, hogy nemsokára össze fogom tudni hasonlítani egy AA modellel.. kíváncsi leszek, hogy ad e annyival többet az amennyivel többe kerül.

Ez a látvány fogad minket az autó alján. De mivel ez a polc felé van leginkább, így nem olyan vészes.

Simán felveszi a versenyt a Minichamps Jaguarjával és itt most a modell minőségére gondolok. Súly tekintetében igen könnyű darab, de ha megnézzük az újabb AA és MInichamps modelleket akkor ez nem is igazán zavaró. Összegezve a dolgokat nyugodt szívvel a kezébe adnám egy kizárólag AA Porsche gyűjtőnek, biztos vagyok benne, hogy nem dobná el. Az ár tekintetében pedig egyértelmű, hogy a Welly a nyerő, mert a felébe kerül az előbb említett modellnek. Úgy gondolom az ár/érték arány ezen modellnél tökéletes.

  A Lancia, mint autógyártó cég, 1906ban került be a köztudatba. Vincenzo Lancia egy jómódú, nemes család sarjaként látta meg a napvilágot, akit apja mindenképpen ügyvédnek szeretett volna kitaníttatni, de a fiút jobban érdekelték a kerékpárok (esetünkben a Welleyes ) amit a saját udvarukban raktak össze a Ceirano - fivérek egy műhelyben. Lancia sokat látogatta őket majd apja beleegyezésével náluk kapott munkát. Bár könyvelőnek vették fel, de azzal mit sem foglalkozott, inkább a szereléssel foglalkozott. Hamar szerelőtanonc lett belőle. 1906ban autóépítésbe kezdett és ugyanezen év Novemberében barátjával, Claudio Fogolinnal megalapította a Lanciát. 1922re már sikeres üzletember lett belőle, de továbbra is részt vett az autók fejlesztésében és tesztelésében is.

Előkelő, elegáns, soha nem túlzó

Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket az autósok mindig is a Lancia -utókkal társítottak. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy kevés autógyártó járult hozzá oly nagymértékben a gépkocsi fejlődéséhez, mint a Lancia, amely újszerű, néha forradalmi műszaki megoldásokat kínált, amelyek gyakorta egész egyszerűen egy lépéssel az autósok igényei előtt jártak. Legelső modelljük 1907ben született és az Alpha nevet kapta. Számomra a csúcsmodelljük a Delta HF Integrale és a Stratos HF (High Fidelity), de gondolom sokan így vannak ezzel. Természetesen, mint minden autógyártónak, nekik is volt mélypontjuk, viszont a mai napig csodás autókat alkot a Lancia.

A Lancia Stratos Zero volt az első a sorban 1970es születésével, Bertone úr kezei közül került ki a formaterv. Igazából ez csak egy prototipus, koncepció autó, kinek, hogy tetszik. Mire sorozatgyártásba került 2 évvel később azért csinosabb lett szerencsénkre. Aztán a Stratost 2 évig gyártották 1972 – 1974 közt.

Bertone következő kreációja 1978ban a Lancia Stibilo volt. Ez annyibban kapcsolódik a Stratos-hoz, hogy annak az alapjaira épült, de 10cm-el hosszabb lett. Ez is egy koncepció autó maradt, viszont a mai napig él és virul. Összekaptam pár fotót, hogy ti is csodálkozzatok és ámuljatok a csoki barna jármű láttán.

A fehér már valamivel emberbarátibb külsővel rendelkezik és Lamborghini kerekekkel. Ezt gondolom a tulajdonosa építette át kissé. Időközben egy kedves tagunk kiköszörülte a csorbát és felvilágosított, hogy ez a fehér egy Lamborghini Bravo, amit a Bertone műhely épített! Szóval sorry.

 A Stratos következő újjászületése 27 évvel ezután történt a 2005ös Genfi autószalonon, ahová is egy britt tervező cég a Fenomenon, megalkotott egy retromodern koncepciót a Fenomenon Stratos-t. Ez a jármű egy 426 lóerős V8ast kapott középre.

Ismét jött 5év szünet majd a Pininfarina Studio a kezébe vette a tervezést és a Fenomeno HF mintáját alapul véve, megalkotta a 2010es koncepciót, amiből már az utcára is került. Ez az autó egy 540 lóerős, 4.3 literes V8as Ferrari F430 Scuderia motort kapott. Érdekességként megjegyezném, hogy amíg a régi Sratos-t 280000 dollárért megkaphatjuk, addig ezt kerek 1milló dollár fejében vihetjük haza. Mondjuk annak a fényében, hogy ez a Ferrari alapjaira épült nem is olyan életveszélyes.

És amiért végül is ma jöttünk az a Solido terméke 1:18as méretben. A poszt folytatódik a továbbra kattintva!

Coming Soon: